Nos, kezdő rádiós koromban a Pagodából a garázs felé menet, a Hatos Stúdió falánál állt egy ilyen ütött-kopott jószág. Kerekein a gumi leeresztett, vázát kikezdte a rozsda.
Furdalt a kíváncsiság, mit keres ez a kacat itt a Rádióban? Végül aztán Bakonyi bácsitól, a Külső Közvetítő Csoport mesterétől kaptam meg a választ. O akkor már hatvan körül járt, minden¬ki „Atyának” szólította, és Völgyesi Misi bácsival, az Erősáramú csoport vezetőjével ahhoz a generációhoz tartozott, amelyik még az egykori Telefonhírmondótól került postatechnikusként az 1925-ben alakuló Magyar Rádióhoz.
Az Atya - kérésemre - elkezdte magyarázni: - Úgy nézd meg fiú, ez egy történelmi tricikli.
- Hogyhogy történelmi?
- Úgy, hogy a második világháború után ennek segítségével szólalt meg először a Magyar Rádió. A visszavonuló németek ugyanis felrobbantották a lakihegyi nagyadót, s nem tudtunk műsort sugározni. Azután 1945-ben május 1-jén, amikor az még mindnyájunk közös ünnepe volt, úgy gondoltuk, hogy a Hősök terén, az ünnepségen szólnia kéne a Rádiónak. Összeszedtük, javítgattuk a mikrofonokat, kábeleket, erősítőt, hangszórókat, mindezt felpakoltuk erre a triciklire - hiszen autója nem volt a Rádiónak -, s kivittük a Hősök terére. Bekábeleztük a környező házakat, felszereltük a hangszórókat, beállítottuk az erősítőt, s az ünnepség előtt bejátszottuk a szünetjelet, és a szónokok hangját közvetítette a Rádió. Igaz, csak ott, a környékbeliek meg az összegyűltek - sok tízezren voltak - hallhatták, de ismét szólt a Magyar Rádió. Ezzel az öreg jószággal hoztuk-vittük a háborúból mentett felszerelést. Ezentúl úgy nézz rá!
Ügy néztem rá. Akár egy becsületben megőszült öregre illik.
Sokat lehetett hallani ezektől az öregektől, akik megterem-tették a magyar rádiózást.
Völgyesi Misi bácsi elmesélte, hogy eleinte, amikor a Rádió az Operaházból akart előadást közvetíteni, vagy a Deák-kávé- házból Magyari Imre cigányzenekarának muzsikáját, ők mint fiatal rádiótechnikusok a stúdiótól a pesti háztetőkön tetőről te-tőre mászkálva húzták ki a kábeleket a közvetítés helyszínéig, hogy a hang eljusson a hallgatókhoz.
Manapság, amikor már majd minden általános iskolás gyermeknek van mobiltelefonja, hihetetlennek tűnik, hogy jó nyolc-van esztendővel ezelőtt mily nehézségek árán bűvölték a hangot a hallgatókig.
Pedig ezeknek az egykori tetőn mászkálóknak, újabb és újabb hangfelvevő, hanghordozó eszközöket fabrikálóknak, fel¬találóknak köszönhető, hogy van műholdas hangtovábbítás, van digitalizáció, s ki tudja, mi mindent hoz még a fejlődés, a szakadatlanul munkálkodó emberi elme.
Valaha ott kezdődött. A magyar Puskás Tivadarnál, a Telefonhírmondónál, az első kezdetleges mikrofonnál. S e sorba be-letartozott még a Hatos Stúdió falánál rozsdásodó egykori történelmi tricikli is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése