S egyetlen igazi faluközösség sem lehet meg a múlt ismerete nélkül. Táj, emberek, közös élet, sors összekötnek, erősítenek. Ezért írtam meg e könyvet, immár a huszonegyediket könyveim sorában.
Emlékeimből szőtt ajándék egy nagy, s viszonylag új falu, Erdőkertes lakóinak, melyből megismerhetik lakóhelyük ősének, az alig néhányszáz lelkes Erdővárosnak a történetét, életét, embereit. Olvasmányos, s mélyen igaz idő-utazásra csábítók felnőttet és fiatalt az ezerkilencszázharmincas-negyvenes évek világába. Izgalmas, sokszor nehéz kor volt, nekem mégis drága. Életem s kortársaim élete köszönti benne az utódokat.
Legyenek büszkék falujukra. Kívánom, sok mai gyermek életpályáját röpítse magasba, miként az egykori itteni kisiskolásét - aki voltam -, s akit az emlékek hűsége hozott ismét haza körükbe.
Jó olvasást.
Padisák Mihály
Tisztelt Olvasó!
Szeretettel köszöntőm Önt Padisák Mihály Erdővárosában. Ez a könyv nemcsak az. Útlevél is egyben. A mindent elfogadni és megérteni képes belső nyugalomhoz.
A sors úgy hozta, egy erdővárosi fiatalember a kezünkbe adott útlevéllel segít feltámasztani falunk ősi szellemét. Erdőváros e lélek munkálkodása által lett Erdőkertessé, s válhatott volna nélküle semmivé.
Padisák Mihály erre a lélekre építette életét és bejárta az utat. Előttünk a példa.
Kívánom, hogy forgassa ezt a könyvet tanulságos történeteiért, a kedves és szeretnivaló embereiért, a történelem életszagú megismeréséért.
Most, hogy az útlevél utolsó fejezetét is elolvastam, becsuktam azt. Valami kimondhatatlanul fáj.
Újra kinyitom.
Tegyen így Ön is.
Erdőkertes, 2007. március 12.
Dr. Pásztor László
polgármester
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése