Ezekre figyelt fel Sándor Gyuri, a Gyermek- és Ifjúsági Rádió kreatív gondolkodású vezetője, s 1954-ben átcsábított főosztályára. Az általános iskolás korosztály műsorainak Baross Péter személyében volt riportere, a középiskolás és egyetemi korosztálynak nem. Így lehettem a Magyar Rádió első és egyetlen ifjúsági riportere és mindenese.
A Huszár Mari szerkesztette heti félórás Ifjú Figyelő műfaji sokszínűséget tett lehetővé, és módunk volt kísérletezni is. Ráadásul volt számomra egy gyümölcsöző eredménye: összekapcsolta munkámat a stúdiók sokszínű világával. Rendezőkkel, színészekkel, zenészekkel. Sőt ami abban a korban unikumot jelentett, szabad kezet adott a témák kiválasztásában, műfajok váltogatásában.
A sorozatnak volt ugyan egy fő profilja, az ifjúsági vitaműsorok. A telefon ritka lévén, levélben lehetett hozzászólni adott vitatémákhoz, s a levelek, vélemények ütköztetésével az akkori Rádió egyetlen olyan műsora volt, ahol a maguk valóságában nyilváníthattak a hallgatók véleményt.
A viták többnyire morális kérdésekről folytak: barátságról, hűségről, segítőkészségről, szerelemről, párválasztásról s más hasonlókról. Legemlékezetesebb - s alighanem a legsikeresebb - volt a lányok szüzességéről folytatott vita. Egy tizenkilenc éves pécsi lány levele adta a vitát kirobbantó alapot. Barátnőivel azon vitatkoztak, megőrizze-e a lány a szüzességét a házasságig?
Ma már mulatságosnak hangzik a felvetés, akkoriban - nagyanyáink korában járunk amikor e téren erős volt még a vallásos tradíció, ez sokaknak jelentett lelkiismereti kérdést.
Vitaindítónak elhangzott a levél, írója pedig letette a voksot a szüzesség őrizgetése mellett. Csak úgy dőltek a levelek. Csúcs is született: egyetlen napon háromszázhatvanöt érkező levél.
A lányok többsége a levélíró pártján volt. A fiúk, férfiak szabadosabb nézeteket vallottak a nőket illetően, ám érdekes módon, jövendő házastársuktól mégis elvárták, hogy szűzen legyen a feleségük.
Javában zajlott a vita, amikor egyik nap a portáról felszóltak, hogy egy férfi feltétlen akar velem beszélni. Mondtam: jöjjön.
Igen jól öltözött, választékos modorú, negyvenes férfi volt. Az egyik minisztérium főosztályvezetője. Rövid feszengés után kissé röstelkedve előadta jövetele célját: - Én azt a vitát indító szűz lányt elvenném feleségül. Ilyet keresek már régóta. Kérem, adják meg a címét.
Ezt már akkoriban sem engedte meg az újságírói etika, de a férfi nevét, címét, fényképét megküldtük Pécsre a lánynak. Ő udvariasan megköszönte, de a kérőt kikosarazta, mondván: talál fiatalabbat is.
így aztán mégsem lettem botcsinálta házasságközvetítő.
A szüzességről szóló vita is véget ért, kinek-kinek meghagyva a saját nézetét, s a változatosság kedvéért legközelebb inkább olyan témával foglalkoztam, mely a rádiózás rejtelmeibe vezethette a hallgatót.
Változatos munkát, lehetőségeket hozott nekem az ifjúsági rádiózás. S ami a legfőbb: sok-sok területen és műfajban kipróbálhattam magamat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése