Padisák Mihály Miska bácsi

Felvétel a Magyar Rádió 20-as stúdiójában.

A rádiózás kezdetén, amikor a bemondó híreket vagy vízállásjelentést olvasott, minden hang azonnal eljutott a hallgatóhoz. Az énekhang, a zenekarok muzsikája is az elhangzás pillanatában került az éterbe, hiszen nem volt hangrögzítés, hangarchívum.
Amikor aztán megjelentek a hangjátékok - s még mindig nem volt hangrögzítési lehetőség -, feladatott a lecke az alkotóknak.
Libagágogás kellett egy Móricz Zsigmond-jelenethez? Nem volt gond. Kertész Lajos bácsi, a magyar rádiózás legrégibb ügyelője kiballagott a Nagycsarnokba, vásárolt egy libát, behozta a stúdióba, s a megfelelő szövegrésznél elkezdte gyötörni, hogy a liba gágogásra fakadjon. Aztán vagy gágogott, vagy nem.
No de hogyan hozzanak be a stúdióba esőt, vihart, szelet, égzengést a megfelelő pillanatban?
Készültek rá jól kitalált ügyes szerkentyűk. Balatoni vagy tengeri hullámok partnak csapódását elő lehetett idézni egy dézsa vízzel és egy rúdra szerelt fatárcsával, ha megfelelően mozgatták. A kifeszített vásznat súroló szerkezet - a szélgép - olyan dermesztő hangokat volt képes kiadni, hogy még egy sarkutazó is beleborzonghatott volna. Forgó drótszitában a borsószemek varázsoltak olyan csendes esőt vagy zuhogó záport, hogy az ember máris nyitotta volna az esernyőt. Mennydörgés? Megfelelő nagyságú és vastagságú bádoglap rázása, s dörög a mennybolt, zeng az ég.
Amikor megépült a korszerű XX-as stúdió, ott már volt márványlépcső, falépcső, fürdőszoba vízcsappal, WG-lehúzóval, pince hordóval, visszhangszoba, ahol szobányi térben tökéletesen lehetett érzékeltetni akár egy hatalmas katedrális méltóságteljes zengését.
A hangrögzítés a lehetőségek végtelenjét nyitotta meg. Olyan zajt lehetett a helyszínen felvenni és a hangtárban tárolni, amilyen változatos az emberi élet. S az egyes országok rádiói elkezdtek egymás között csereberélni. Róma harangjai, a Niagara-víz- esés vagy a hortobágyi csikósok ostorpattogtatása útra kelt, s bárhol rendelkezésre állt.
A hangok megfelelő alkalmazása nem egyszerűen hatást, ha-nem illúziót kelt, helyszínre visz, képzeletet mozgat.
S manapság már nemcsak a rádiók élnek vele, de a film, tévé, zenei felvételek és minden olyan alkotás, mely a hangok segítségével illúziót akar ébreszteni.
Van úgy néha, hogy egy hangjáték főszereplője valamilyen állat, amelynek különféle érzelmeket kell produkálnia. Ilyen esetekre vannak zseniális állathangutánzók. A magyar rádiózásban alighanem Dóka Emánuel volt a legsokoldalúbb. Anyja után nyüszítő kiskutyára volt szükség? - majd a Dóka. Pusztai komondor viaskodik a farkasokkal? - ott a Dóka. Szerelmes pincsi kell a francia királyi udvarból vagy átváltozó hattyú egy Grimm-mesében? Esetleg szerelmi lázban égő kandúr? - ott volt a Dóka.

A rádiózás ugyanis nem csak szavakból áll. Meg kell teremteni a hangok illúzióját is. Valóságos hangokkal, utánzással hang¬archívumból, felvételek nemzetközi cseréjével, de sugallni kell a helyszíneket, környezetet, történések hitelességét kell érzékeltetni.
Amikor még nem volt más, a Nagycsarnokban vásárolt libával, ma meg már mindennel, amit csak képes produkálni a technikai lelemény és a fantázia.
Hja kérem - mindent a hallgatóért!