Padisák Mihály Miska bácsi

Ilyen is volt. Élt négy évet, kinevelt néhány szerzőt, aratott tucatnál több kedvező sajtókritikát, és őrzi könyvespolcomon négy vékonyabb könyvecske.

Az 1961. árpilis 15-ei Rádióújságom az első emlékét. „Könnyű a felnőtteknek! - Ifjúsági kabaré” - áll a színlapon, s a jó nevű - akkor még ifjú - szereplőgárda: Bodrogi Gyula, Verebély Iván, Rozsos István, Harkányi Endre, Káló Flórián, Hacser Józsa, Pálos Zsuzsa s még néhányan.

Rendezője Horváth Tibor volt. Profi a kabaréban. Még 1948- ban került a Rádióhoz rendezőnek, s az ő nevéhez fűződnek az 1958-ig Jót nevettünk! címmel jelentkező kabaréműsorok, melyeket a korán elhunyt Kékvölgyi Vilmos szerkesztett. Felvonult bennük Kellér Dezsőtől, Salamon Bélán, Kazal Lászlón, Bilicsi Tivadaron keresztül Darvas Szilárdig, Tabi Lászlóig az összes korabeli nagyság.

Csakhogy Horváth Tibor 1957-ben engedett az akkor formálódó Televízió csábításának, átigazolt oda, s nem volt elég erős nyaka az ottani fojtogatásokhoz. Ritkán kapott feladatot. így olykor vissza-visszajárt, s az igen jót tett a Rádió nevettető műsorainak.

Az 1961-es ifjúsági kabaré volt az első közös munkánk, s életre szóló barátságot kötöttünk. Ő tanított meg a kabaré műfajának fogásaira.

S miután a fiatalok szeretnek nevetni, az első sikeres ifjúsági kabaréműsor után elterveztem, hogy - amint lehet - egész sorozattal folytatom.

Ennek legnagyobb akadálya a szerzőgárda hiánya volt.

A kabaréírás szűk szakma. Még a drámaírókénál is szűkebb. Ugyanis ehhez különleges látásmód kell. Olyan, amelyik mindennek látja a fonákját, torz mivoltát, s azt képes úgy megírni, hogy legyen csattanója, amely nevetést fakaszt.

A felnőtt kabarénál lényegesen tágabb a tematika. Ott lehet politikai töltetű a humor, lehet pikáns, kétértelmű, olykor egy kis malackodást is elvisel, s erre volt is megfelelő, rutinos szerző-gárda.

Az ifjúsági kabarénak szűkebb a merítése. A kamaszkortól az első válóperig terjedő korosztály életéből kellett vennie témáit.

S a szituációk mellett nagyobb szerepet kellett kapnia az emberi jellemből fakadó visszásságoknak.

Jó példát adott rá annak idején Karinthy Frigyes a Tanár úr kérem! című kötetével.

Főleg a jellemekből, fura élethelyzetekből kellett humort teremteni.

1966-ra sikerült olyan ifjabb csapatot összeszednem, akikkel el lehetett indulni. Találtam tehetséget egyetemi diáklapban, napilapban, s volt olyan ifjú novellista, akinek prózája jó humoros vénát ígért, csak tanítani kellett, de az „így írunk mi” pályázói között is találtam ígéretes szatíraírót. Volt tanár-író is, s találtam az ifjúsági írók között is olyat, aki nem találta alantasnak a kabaré műfaját.

1966. november 13-án indult útjára a Valahol el kell kezdeni című műsorral az Ifjúsági Rádió Vidám Színpada.

Nem csak a hallgatóság volt rá vevő, a kritika is méltányolta az új szerzők friss hangját. Én is köztük voltam, rákaptam a mű-fajra.

S havonta, sorozatban jöttek az újabb és újabb bemutatók: Ne nevess későn! - Osztályfőnök a pácban - Velünk mindig baj van - Bújj ki a bőrödből! - Pillantás a tupír alá - Bungalovagok - Csókold homlokon a Múzsát! — A szemlélődés kora — Görbe szuper - és a többiek.

S miután az írásokban szerepeltek szülők, nagyszülők, tanárok is, így az ifjabbak mellett olyan nagy öregek is felléptek, mint Pethes Sándor, Balázs Samu, Peti Sándor, Bilicsi Tivadar vagy a középső korosztályhoz tartozó Kálmán György, Agárdy Gábor, Horváth Tivadar és hasonló nagyságok.

Azután bekövetkezett az az idő, hogy az itt feltűnt Radványi Ervint elszipkázta a felnőtt kabaré és szatirikus kötetei, majd a Televíziónál lett szerkesztő, G. Szabó Judit derűs kamaszlány könyveire a Móra Kiadó csapott le, a bölcsészből tanár korára novellista lett, az építészmérnököt, gépészmérnököt a szakmája jobban érdekelte, mint az írás, én pedig inkább rádiójátékokat, majd vígjátékokat kezdtem írni.

Az Ifjúsági Kabaré élt négy derűs esztendőt.

Az írásaikból kiadott köteteket: Farmernadrág és társai, Osztálybuli, Bújj ki a bőrödből, Talpcsiklandozással nem foglalkozom - a diákszínjátszók kezdték használni. Gyakran kaptam levelet, melynek írója büszkén jelentette, hogy ezzel vagy azzal az írással sikeres volt a prózamondó versenyen, s volt diákszínpad, amelyik ezekből a kötetekből összeállított műsorral végigtájolta a környező iskolákat.

Azóta változott a világ, durvult a humor is. A mai ifjú humoristák ajkán szinte percenként hangzanak el altesti kifejezések, s a poént az emberi végtermékek jelentik.

Durvult a közönség is. Röhög a szellemtelen disznóságokon.

Csak Karinthy Frigyes, Kellér Dezső, Darvas Szilárd, Romhányi József és a többiek csóválják fejüket az égi vadászmezőkön: „Ejnye, gyerekek, jobbat nem tudtok?...”