Padisák Mihály Miska bácsi

 Minden valamirevaló intézmény megünnepli a maga kerek évfordulóit. Természetesen a Magyar Rádió sem volt kivétel.

Úgy adódott, hogy alighanem 1965-ben a negyvenedik évforduló ünnepségsorozata volt a leggazdagabb.

Erőss Anna rádióbemondó

Hangversenyekkel ünnepelt a Rádiózenekar, a Rádió Kórusa, régi hangjátékokkal a Dramaturgia, egykori írók archív felvételeivel az Irodalmi Főosztály, régi színészóriások felvételeivel a Stúdióosztály. A legtöbb - a hallgatók bevonása az ünneplésbe - mégis az Ifjúsági Főosztálynak jutott. S rám, mint e terület mesterére, osztották a feladatot. Tervezzem és valósítsam meg.

Úgy gondoltam, a negyvenéves magyar rádiózás minden mű-faját és tevékenységét kell régi és ifjú hallgatók közelébe hozni, s bevonni őket a jeles jubileumba.

Tízrészes, rejtvényekkel egybekötött, parádés műsorsorozatot terveztem, mely sorra veszi a magyar rádiózás minden területét. Az adások műszaki megindulásától kezdve a híradásokat, riport-műsorokat, irodalmi és színházi jellegű műsorokat, könnyű- és komolyzenét, jeles szereplőidet tízrészes sorozatban. Mindegyik egy-egy területet ölel fel. Az anyagok összeállításához a területek legjobb, elismert szakembereit kértem fel. Rám vártak a műsorokba az élő megszólaltatások, rejtvények kitalálása, feladása, értékelése s a sorozat végén nagy, nyilvános „vizsga” a legjobb megfejtők között, a VI-os stúdióban, méltó jutalmakért.

Csodálatos munka volt. Átélhettem az egész magyar rádiózást a kezdetek kezdetétől.

Az indulásról még a magyar rádiótörténet első polihisztora: Tiszay Andor beszélt mikrofonom előtt. A Posta Gyáli úti posta-kísérleti állomásán 1924. március 15-én egy bútorszállító kocsiban volt az első stúdió, onnan adtak kísérleti adást.

1925 szeptemberében a Telefonhírmondó a Rákóczi út 22.-es számú házának egyik három szoba összkomfortos lakásában rendezett be egy 8x6 méteres stúdiót, s december elsején volt a hivatalos nyitóhangverseny.

Az ott közreműködő technikus, Burján Mihály 1958-ban még a Magyar Rádió műszaki csoportvezetője volt.

S Keleti László, a kor jeles komikus színésze is elmondhatta, hogy a Rákóczi úton sétálgatott, amikor szóltak neki, jöjjön fel, s odaültették a mikrofon elé, mondjon el valami humoros számot.

Mikrofon elé állíthattam Somló István jeles színművészt, a Vígszínház - akkor Néphadsereg Színháza - igazgatóját, aki az első színdarabot, Geraldy Szeretni című háromszereplős darabját állította mikrofon elé. A férfi főszereplő ő volt, a női pedig Simonyi Márta, Móricz Zsigmond felesége. S a felvételen ott volt az író is, akit a színész-rendező egy ötlettől vezéreltetve odaállított a mikrofon elé, beszéljen a hallgatókhoz. Megszólaltattam az egykori jeles operaházi tenort, Rösler Endrét s a harmincas évek legnépszerűbb táncdalénekesét, a nők bálványát, a még öregen is daliás Weigand Tibort s még másokat a negyven évvel az előttiek közül. E hangfelvételek ma már a Rádió aranyalapjának féltett kincsei.

A negyvenperces műsorok izgalmasak, érdekfeszítőek, változatosak voltak. A három kérdésből álló rejtvények nem sok időt vettek el a tartalmas műsorokból.

Seregestül jöttek a megfejtések. Külön ember kellett értékelésükhöz, nyilvántartásukhoz.

Én, az akkor 35 éves szerkesztő pedig napról napra gazdagodtam. Magamba fogadhattam szeretett Rádióm múltját.

A hallgatóktól a megfejtéseken kívül is rengeteg levél érkezett. Megírták, hogy ők még annak idején hallgatták a kabaré atyját, Nagy Endrét, Medgyasszay Vilmát, Ódry Árpádot, Scherz bácsit, az első bemondót, idősebb Magyari Imre cigányzenekarát s az elmúlt idők nagyságait.

A legjobb rejtvényfejtők közül behívott közönség a VI-os stúdióban szinte családias hangulatban ült együtt.

A kérdések nyomán felvillantak régi emlékeik, s a fellépő - gyakran már rádiótörténetet jelentő - művészekkel való találkozás külön élményt jelentett számukra.

Nekem is egyik legszebb rádiós emlékem.

S amikor ötvenesztendei mikrofon előtti szereplés után utoljára álltam mikrofon elé, felrémlett bennem, hogy az akkor hetvenhét éves magyar rádiózás majdnem kétharmad részének személyes átélője, résztvevője, olykor alakítója lehettem.

S pályafutásom mintegy háromezer önálló rádióműsorából a kapott számítógépes lista szerint még ezerháromszáznegyvenhetet őriztek a hangszalagok.

Egy kicsit én is beleépülhettem a magyar rádiózásba.